Ma a szokásosnál többet közlekedtem gyalog Budapest utcáin dél körül (bankban voltam, postán, DM-ben, ebédet vettem) és arra lettem figyelmes, hogy rengetegen morognak és kritizálnak másokat... az első eset egy fiatal pár volt: a nő tolta a babakocsit, cigivel a kezében, mögötte baktatott apuka egy másfél év körüli kislánnyal a karján. Csak egy pár mondatfoszlányt hallottam a beszélgetésből, de az volt a lényege, hogy "xy, az a szemétláda" (gyerkőnek hadd fejlődjön a szókincse...) és mindezt valami hihetetlen indulattal.
Pár méterrel arrébb a buszmegállóban két idősebb nő beszélgetett, közösen szidtak egy harmadikat...
Majd a bankban két erősen középkorú férfi a várakozás közben szidta a kormányt, a mai világot és úgy általában az embereket...
Ez kicsit elgondolkodtatott, főleg, miután este vacsora közben Milán is állást foglalt valami olyan ügyben, amiről fogalma nem volt, kategorikusan kijelentve, hogy az adott történetben ki a hülye... nagyon durva, hogy ez már a gyerekekben is kialakul, mert ezt hallják sokszor. Pár kérdéssel, mondattal azért sikerült rávezetni, hogy meg kéne hallgatni a másik felet is és mennyire könnyű mások felett ítélkezni, beszéltünk a szálka és a gerenda kapcsolatáról is.
Remélem, hogy őt még azért lehet formálni és nem hagyni a látókörét beszűkülni, de komolyan sajnálom azt a rengeteg felnőttet, akik a napjuk nagy részét azzal töltik, hogy bűnbakot keresnek a saját nyomorukra, felelősöket a sikertelenségükre, ahelyett, hogy kicsit magukba néznének és elgondolkodnának azon, hogy ŐK mit tesznek vagy nem tesznek, hogy ez ne így legyen.
Lili viszont meglepett ma, amikor az egyik kis barátnőjével kapcsolatban azt mondta, pedig nem is tudta, hogy én min morfondírozom magamban, hogy azt nem szereti benne, hogy sosem mosolyog és mindig mindenért mást hibáztat. Persze időnként Lili is beleesik ebbe a hibába, hogy ne tenné, még velem is megesik, de azért jó volt hallani, hogy ő ezt nem tartja normális dolognak.
Milán ma megint kiverte nálam a biztosítékot, újabb tollbamondás egyes... úgyhogy a napi fél óra telefonozást/xboxozást bizonytalan időre lecseréltük másolásra és tollbamondásra... nem vagyok a büntetés híve, de ezt a mértékű nemtörődömséget azért nem hagyom szó nélkül. A következő megint ötös lesz gondolom, mert majd odafigyel, utána megint le sem izéli... (hogy szalonképes maradjak :-) ) Lili rengeteget komolyodott tavaly óta, nagyon sokat változott a hozzáállása a tanuláshoz, úgyhogy remélem, Milán is ezt a tendenciát követi és csak ezt az évet kell még így kihúznunk! Persze lehet, naív vagyok és abban is biztos vagyok, hogy lesz olyan időszak is, amikor visszasírom majd ezeket a problémákat! ;-)
És a mai nap ajándékát egy hosszú e-mail formájában kaptam egy nagyon kedves régi ismerőstől, kollégától; akivel szintén pár éve megszakadt a kapcsolat, de remélem, most felelevenedik és mivel ő időközben Barcelonába költözött, hátha még meg is látogatjuk, úgyis régen szeretnék oda eljutni ;-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.