Fél órája ülök itt a megnyitott üres bejegyzés előtt... Amikor jöttem ma hazafelé harminccal, miután lejöttem az M2-ről, már azt tervezgettem, hogy miről fogok ma írni... jó kis nap volt a mai is, nyugis, de mégis tevékeny, végre eljutottam fodrászhoz és azon is csak nevettem magamban, hogy ki az, aki szakadó hóban, hajadonfőtt megy fodrászhoz??? Bizony, én! ;-)
Hazajöttünk a gyerekekkel, miután az edzés után csatakosra hógolyózták magukat, itthon a kertben még hóembert építettek; átugrottak barátok a szomszédból, ment a bandázás, aztán előjött belőlem a rabszolgahajcsár-anya (hogy utálom időnkénet ezeket a szerepeket!), hisz holnap még suli és ahogy közeledik a hétvége, egyre fáradtabbak, egyre nehezebben kelnek reggelenként, egyre több jóreggeltpuszi és hátsimi kell hozzá :-)
Szóval elmentek aludni, eltüntettem a csatateret a konyhában és leültem, hogy akkor írok, meg kicsit még fordítok is, na de még gyereknevelési tanácsokat cseréltem telefonon a barátnőmmel meg ránéztem a Facebookra... és itt bukkantam rá egy posztra, amit szeretnék megosztani mindenkivel, aki olvassa a bejegyzéseimet, hallgassátok végig, megéri!
Ma megint többen megleptek azzal, hogy elmondták, olvassák a bejegyzéseimet, tetszik nekik, értékes gondolatokat találnak bennük; ismét nagyon jól esett és azt érzem, hogy ez a tevékenység kezd valamiféle szolgálat jelleget felvenni... azért kezdtem el blogot írni, hogy a történeteimmel segítsek a hasonló helyzetben lévő embereknek, hogy lássák, nem reménytelen negyven felett, egyedül nevelve a gyerekeket, egy súlyos betegség után teljes életet élni! Hogy tényleg minden fejben dől el és elhatározás (na meg cselekvés!) kérdése! És igen, meg lehet látni még az elsőre rossznak tűnő dolgokban is a jót!
... erre jön ez a rádióriport, amihez nem is tudom, mit fűzzek hozzá... egy olyan emberről szól, akinek a sorsával azt hiszem, első hallásra nem sokan cserélnénk szívesen és aki mégis valami hihetetlen derűvel, hittel és lelki békével ÉLI az életét; hálás vagyok a Sorsnak, hogy megismerhettem, hogy az utamba sodorta a "véletlen" :-)
http://radioorient.hu/adasok/2015-01-27_medgyesi_janos
PS: gondolatban megveregetem a vállam, hogy ígéretemhez híven, minden nap írok és eljutottam oda, hogy már várom, mikor ülhetek le este a gép elé... úgyhogy jöhet a következő "fogadalom". Amit egy vallomással kezdek... nagyon eltunyultam nyár óta, rendesen ellustultam és persze ennek törvényszerűen látható eredményei is vannak: a mérleg mutatója átlépte az általam meghúzott lélektani határt (amit legjobban utálok az az, hogy ilyenkor elkezd szalonnás lenni a hátam... az azt jelenti, hogy a melltartó felett kezd kidudorodni a bőr alatti zsírréteg, hétköznapi nevén a háj....brrrrrrr) ; arról nem is beszélve, hogy rengeteget ülök (a kocsiban, az irodában, tárgyalásokon), úgyhogy sajnos elkezdett fájni a hátam (amit ugye kicsit meg van fémileg támogatva...) és nem szeretnék újra Szöllősi doktor kése alá feküdni, úgyhogy nincs mese, tennem kell valamit!
Tehát holnap reggel elmegyek Body Artra, amire már elég rég készülök, csak eddig a kifogásból volt több... gyanítom, hogy ez lesz a holnapi bejegyzésem témája ;-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.