A mai napban nem volt semmi extra. Mégis nagyon jó kis nap volt ez is, hiszen (nagyjából) sikerült befejezni, amit terveztünk, volt benne egy kis pihenés is, de most, hogy végre rend van, szívesen újrakezdeném a hétvégét! :-)
Amit talán kiemelnék a napból, az az a kb. egy óra volt délután, amikor mindkét gyerkő verset tanult... Lili József Attilától a Mamát, Milán meg Gárdonyi Gézától az Éjjel a Tiszánt. Persze hangosan, gyakorolva a hangsúlyozást. Milán a nappaliban a kanapén, Lili meg fent a szobájában az ágyára kucorodva. Vicces volt, ahogy ingáztam a két gyerek között és hallgatam meg, ki mennyit haladt. A végén Lili már kissé ideges volt, hogy neki ez nem megy és különben is minek verset tanulni, néha úgy morog, mint egy bolhás kutya :-) Gondoltam, megmutatom neki a verset Latinovits előadásában, aztán kiment a fejemből... na majd talán holnap a reggeli kakaó mellé :-)
Viszont ha már így szóba került, rákerestem, meghallgattam. Aztán József Attiláról eszembe jutott Hobó, nagyon szeretem, ahogy József Attilát vagy Villont ad elő. Meghallgattam a Nagyon fájt. Majd beugrott Ágnes Vanilla és az Ó, szív nyugodj, azt kétszer is! És itt hagyom abba, különben itt ülök reggelig!
Most pedig a hétvége méltó lezárásaként fogok egy könyvet, egy pohár rozét és beülök egy kád habos, forró vízbe! :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.