Kénytelen vagyok nyilvánosan megkövetni a fiamat (ha már megosztottam a nyilvánossággal a tegnapi, vele kapcsolatos dilemmámat), ugyanis szinte tökéletesre tudta a verset, egy névelőt hagyott ki valahol. Reggel indulás előtt 5 perccel kétszer elolvasta, egyszer elmondta a kocsiban és ötösre felelt belőle a büdös kölyök, nem fogadtam volna nagyobb összegben rá...
Így a részemről tervezett kiselőadás elmaradt, vagyis csak a témája változott: a hozzáállásról szólt. Csak úgy lazán, bölcsbaglyosan adtam elő. Hogy ha "picit" változtatna a hozzáállásán, mennyivel jobb lenne mindenkinek! Hümmögött párat, amit úgy értelmeztem, hogy tudomásul vette, aztán ment minden a megszokott kerékvágásban, vacsi, fürdés, közben meséltek a napjukról, én is. Olyan aranyosak, egyre gyakrabban előfordul, hogy leülünk vacsorázni, és ők kérdezik először, hogy Anya, milyen napod volt? Mit csináltál? Mit ebédeltél?
Szóval (majdnem) békében lezajlott az este, mikor is Milánnak lefekvés előtt eszébe jutott, hogy jaaaa, mégiscsak van leckéje angolból... úgyhogy akkor álltunk neki a két feladatnak, amit persze alapból nem értett, különben sem tanulták még ezt, stb... (khmmmm... hozzáállás, ugye) de aztán csak megcsinálta, alig hullott ki pár tincs a hajamból :-)
Ma amúgy megint nagyon pörgős nap volt, bár egy jó részét a Szent Imre kórházban töltöttem a főnökömmel egy nagyon jó fej kardiológusnál... lassan kezdek belejönni az orvosi nyelvbe, baromira nem könnyű egy másfél órás vizsgálatot tolmácsolni, meg is nézem, van- e valami ilyen irányú szaknyelvi képzés, rég ültem iskolapadban :-D Ha már a hajhullást emlegettem az előbb, nem az volt az egyetlen momentuma a napnak, amikor hullott a hajam: holnap délután utazik el a főnököm Dél-Afrikába és még ma délután nem tudtuk, hogy megkapja-e a vízumot vagy sem... de végül holnap reggel megyünk érte! "Vicces" vagy inkább fura, hogy neki, kameruni állampolgárként vízum kell a Dél-afrikai Köztársaságba, nekem európaiként pedig nem... Minden állat egyenlő, de egyesek egyenlőbbek a többinél... na lehet, nem szó szerint idéztem Orwell-től, de a lényeg ez...
Mit is emelnék ki a mai napból, mint pozitívumot? Sikerült kiállnom az Erzsébet téri mélygarázsból padkázás nélkül :-D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.