Hát akkor nézzük a mait...
Hosszú volt a mai nap, pár perce fejeztem be a munkát, miután este nyolcra estem haza, kis időt együtt töltöttem a gyerekekkel, akik megvacsiztak, lefürödtek, mire én hazaértem... milyen jó, hogy már ennyire "önjáróak" (és persze hétvégén pótoljuk a mai rövidke estét)!
Már egy ideje gondolkodtam, hogy miről is írjak, hisz ma is annyi jó dolog történt velem és igazából az az érzésem, mintha több nap telt volna el a tegnapi bejegyzésem óta, több napi történést éltem ma át. Eszembe is jutott este Dékán tanár úr, a gimnáziumi történelemtanárom (aki ugyanabban az oskolában Apukámat is tanította) mondása, miszerint egy nap 24 órából áll plusz az éjszaka!
A mai napomat egy háziorvosi rendelőben kezdtem Budapesten, miután a jelenlegi főnököm (aki egy kameruni származású üzletember), december 31 óta sajnos egészségügyi problémákkal küzd. Kórház, ilyen-olyan kivizsgálások, gyógyszerek és keresni kellett neki egy háziorvost. Szerencsére igen ritkán fordulok meg a saját háziorvosom rendelőjében, de azért találkoztam már egy pár orvossal eddigi életem során, na de olyannal, mint ma, még sosem... nem akarom még véletlenül sem szidni az orvosokat, pláne nem általánosítani; de azért lássuk be, hogy Magyarországon az esetek igen nagy százalékában tüneti kezelés folyik! Nézzük a tüneteket, szüntessük meg, fedjük el őket, ahelyett, hogy az azokat kiváltó okokkal próbálnánk feltárni. Mindezt ráadásul 5 perc alatt, hisz rengeteg páciens van a váróban, az egész kicsit futószalagon zajlik...
Közel egy órát töltöttünk az említett ORVOSnál, amiből az effektív vizsgálat mondjuk 5, na jó, lehet, hogy 8 perc volt, a többi pedig BESZÉLGETÉS!! Még egy szót sem szóltunk a panaszokról, tünetekről, előzményekről, mikor a doktor a főnökömre nézve annyit mondott, hogy nagy szomorúság árad belőle... Kérdéseket tett fel az ÉLETével kapcsolatban, történeteket mesélt, látszott rajta, hogy az egész EMBER érdekli, nem csak a konkrét fejfájása mondjuk, foglalkozott a lelkével, tanácsokat adott és mindezt olyan stílusban, hogy élvezetes volt fordítani. Kereste az összefüggéseket, a lelki hátteret, miközben valami életörömmel teli, bölcs magabiztosság áradt belőle.
Ez az egy óra volt a mai napom egyik fénypontja... a másik, amiről még azt hiszem rengeteget fogok írni, az az elmúlt hétvégének köszönhető és egyelőre nem írok róla bővebben... röviden annyit, hogy egy hosszabb halogatási korszak ment át ma cselekvésbe! ;-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.