(Lassan abbahagyom a napok számozását, kitalálok valami fantáziadúsabb címet...)
A mai napomra talán a hektikus jelző a legmegfelelőbb... Tegnap délután úgy volt, hogy a hétvégére Németországba megyünk egy konferenciára, egy meglehetősen hirtelen felbukkanó lehetőségből adódóan, amire először egy kisebb szívmegállással reagáltam, majd elkezdtem vadul átszervezni az egyébként gyerekes, nyugisnak ígérkező hétvégémet. 20-30 telefonhívás és már meg is volt a nagyja, reggel még vagy 15 és úgy 10 órára minden készen állt a délre tervezett indulással kapcsolatban, amikor is a főnököm meggondolta magát és lefújta az egészet... ergo csinálhattam vissza mindent, ez már kevesebb számú telefonhívással megoldható volt...
Kezdek hozzászokni ahhoz, hogy az utolós pillanatban változtat a véleményén, nem ez volt az első (és gyanítom nem is az utolsó) eset, egyre könnyebben kezelem, talán ez az egyik nagy tanítás, amit tőle kapok: a rugalmasságra, könnyedségre nevelés :-)
A mai nap legnagyobb pozitívuma pedig két üzenet és egy telefonhívás. Az egyik hajnali üzenet egy - remélem, lassan azt mondhatom, hogy barátnőmtől jött: "Nagyon durva, de annyira leszoktam a facebook-ról mostanában, hogy így sajnos lemaradtam egy csomó remek írásodról. Mindent elolvastam, jó sokáig tartott. Megint csak azt mondhatom, hogy fantasztikusan írsz. Aki piszkált azért, hogy ennyire kitárod magad, az egész egyszerűen irigykedik. Én csodállak azért, hogy ennyire tudatosan éled vagy próbálod élni az életed. Amikor elolvasok tőled valamit mindig elszégyellem magam, hogy néha hogyan viselkedem, és tanulhatnék tőled. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek benneteket!" - hát mit ne mondjak, nagyon jól esett!!!!
A másik üzenet kicsit később, egy volt kolléganőmtől jött, akivel évek óta nem beszéltem... : "Szia, ma délelőtt elolvastam majd az összes írásodat, sokminden nagyon megérintett! Hasonló cipőben járunk! Ha volna kedved és időd szívesen beszélgetnék veled!" - na ennek az lett az eredménye, hogy jövő szombatra megbeszéltünk egy kávézással egybekötött csevegést, ráadásul egy olyan helyen, ahová már régen szeretnék elmenni, csak nem nagyon találtam hozzá partnert :-)
A harmadik, napi meglepi pedig egy telefonhívás este, aminek az volt a lényege, hogy az adott emberkével történt valami jó dolog és bár nem beszéltünk kb. 3 hónapja, de én jutottam eszébe és velem osztotta meg! Szintén nagyon jól esett!!
Ezen kívül volt még egy csomó klassz pillanat a mai napban, visszajelzések az írásaimra, személyes üzenetek és olyan mértékű szeretetcsomagot kaptam, ami pl. most erőt adott ahhoz, hogy leüljek írni ahelyett, hogy beájultam volna az ágyba.
Ülök békében, mosolyogva egy akkora kupi közepén, ami miatt korábban utáltam volna magam és nagyon zavart volna! Most meg úgy vagyok vele, hogy itt a hétvége és szépen, nyugisan a végére fogok jutni, ha meg nem, akkor megvár :-)
Most pedig tényleg beájulok az ágyba és állati jó érzéssel tölt el, hogy holnap nem kell órára kelni, remélem, ezt a gyerekek és a négylábú szőrgombóc is figyelembe fogja venni! ;-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.