Tegnap ugye írtam a verstanulásról, amit Milánnak keddre, azaz holnapra kell (ett volna) abszolválni... Mostanában a az általam szükségesnek ítéltnél bőven lazábban áll a dolgokhoz, és ebben a tanulásnak igencsak előkelő helye van.
Kb. egy hete adták fel a suliban az 5 versszakos megtanulandó verset, tegnap állt neki és két versszakot úgy-ahogy megtanult, mondván, hogy majd ma hármat... persze én hiába mondtam szombaton, hogy jó lenne elkezdeni, egyik fülén be, a másikon ki...
Ma délelőtt csak az első három órájuk volt megtartva a suliban valami kollektív értekezlet miatt, így 11-kor elhoztam a gyerekeket a barátnőm két gyerekével együtt, elbandáztak egy darabid, aztán délután be kellett mennem Pestre egy tárgyalást tolmácsoni, és mivel nem tudtam, mennyi időt fog igénybe venni, vittem a gyerekeket magammal. Na ekkor kellett volna berakni a kocsiba a tanulnivalót, de ez csak útközben jutott eszembe... odafelé viszont Lili jó kis játékot talált ki: ő mondott angolul egy szót, én megmondtam a francia megfelelőjét, Milán meg a magyar jelentését. A tárgyalás maratonira sikeredett, elég későn értünk haza, engem a három órás koncentráció kissé leszedált, így kétszer szóltam, hogy itt lenne az ideje előszedni a verset, de nem... Nnna, gondoltam, ha neki nem fontos, akkor nekem sem...
Már többször megemlítettem, hogy igyekszem (sokak szerint túl) liberálisan nevelni a gyerekeket, nem megoldani a konfliktusaikat, nem megcsinálni a dolgokat helyettük... nem vagyok az a nagyon követelős szülő, nem hajtom őket ostorral és ugyan kissé morogva, de simán aláírom a rosszabb jegyeket is... most nem kezdem el kifejteni a véleményemet az oktatási rendszerről, de időnként több haszontalan dolgot tanulnak, mint hasznosat... (ezt persze azért nekik nem mondom, csak adnám alájuk a lovat). Ma arra jutottam a dilemmám végén (nyaggassam a verssel vagy hagyjam), hogy én nem leszek rabszolgahajcsár és nem fogom az amúgy is elég magas követelményrendszert még fokozni, meg nem akarom minden mozdulatukat ellenőrizni és állandóan rágni a fülüket! Rendben, ha ő így döntött, akkor tapasztalja meg a saját bőrén a döntésének a következményeit... úgyhogy nem szekáltam, hagytam és lefekvésnél ő mondta, hogy majd reggel (!!!) megtanulja a hiányzó három versszakot... erre sem mondam semmit, kíváncsi vagyok, reggel eszébe jut-e? Mondjuk ahogy Milánt ismerem, olyan kómás lesz, hogy szinte kizárt, hogy ezt megtegye... de semmi gond, ha egyest kap rá, azt is alá fogom írni, egy kiselőadás keretében a szabad akaratról meg a jogai és a kötelezettségei közti arányosságról. Persze nem ebben a stílusban... de szeretném, ha lassan elkezdené megérteni, hogy nem nekem és miattam tanul, hogy igenis vannak az embernek olyan kötelezettségei (később is) aminek nem szívesen tesz eleget... de az, hogy mindehhez hogy áll hozzá, az csak rajta múlik. Lehet tenni rá magasról, csak számoljon a következményekkel. Hát ezen morfondíroztam ma este :-)
A nap pozitívuma pedig délelőtt ért, amikor baktattam a suli bejárata felé. Mivel mostanában elég ritkán megyek a gyerekekért én a suliba, vagy legalábbis nem ügyeletbe, nagyon kevés szülővel találkozom. Ma egy rég nem látott anyukával futottunk össze, ő a járda egyik oldalán, én a másikon, integettünk egymásnak, majd visszafordulva odakiáltott nagy mosollyal, hogy "imádlak olvasni!" :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.