Minden nap ajándék!

A mai nap ajándékát 18 óra 48 perckor kaptam: ültem Lili szobájában az ágyon, szólt Vivalditól az F-moll hegedűverseny második tétele és azt éreztem minden porcikámmal, hogy boldog vagyok!!

Az előzmények időrendi sorrendben: reggel hétkor Milán közölte, hogy kialudta magát, tehát biztos én is, úgyhogy legyek szíves felkelni. Nem mondtam ki, amit elsőre gondoltam, abban maradtunk, hogy én még aludnék, ő meg olvasson, fociskártyázzon. Valamikor ezután Lili is megjelen az ágyamban már bekapcsolt beszélőkével, hamar feladtam és engedtem őket tévézni, én meg fél kilencig szenderegtem.

Novemberben költöztünk ugye ebbe a házba és rögtön azután fel is pörgött az életünk, így még voltak dobozok, amik nem kerültek kipakolásra, ennek a helyzetnek akartunk ezen a hétvégén véget vetni és reményeim szerint holnap estére sikerül is! Lili már reggeli után nekiállt pakolászni, Milán meg tanulni, mivel ő délután az unokatesójához ment ottalvós buliba, ennek előfeltétele volt, hogy addigra meglegyen a lecke. Én meg elkezdtem ebédet főzni, közben persze ment a mosás, tettem-vettem, de mindent olyan nyugiban, mindig így kellene!! Milánnak azért sikerült a zen állapotából kibillentenie a helyesírásával, illetve annak hiányával, ami rendszerint a kapkodásból és a nem odafigyelésből adódik... Simán képes egymást követő napokon egyes és ötös tollbamondást írni, agyrém...  

Kettő körül megebédeltünk, Lili nagyon belejött a rámolásba, elkezdte átrendezni a szobáját. Tegnap vettem neki egy Violetta-s falinaptárat, ma lelkesen beleírta a családtagok szülinapját, névnapokat, farsangot, szüneteket és a mai naphoz odabiggyesztette, hogy Anyás nap :-) Kérdeztem, mit szeretne csinálni, miután lepasszoljuk a családunk jelenlegi egyetlen férfitagját; menjünk-e moziba vagy valami egyéb csajos programra, de már neki is tele van a hócipője a pörgéssel, úgyhogy azt kérte, hogy maradjunk itthon, nézzünk egy filmet pattogatott kukoricát majszolva és hogy hadd aludjon velem :-) Milán nagyjából végzett a tanulással, úgyhogy négykor átvittem őt Nikoszhoz, Lilivel meg elmentünk megvenni a Vukot, az lesz a kötelező olvasmány második félévben. Miután hazahoztuk Vukot, kiteregettem az x. mosást majd nekiálltunk előszedni a könyves dobozokat, előkerült pl. a Sehányéves kislány, Pöttyös könyvek, különböző sorozatok: egész pici korukban elkezdtem gyűjteni nekik a könyveket, internet ide vagy oda, ebben igen maradi vagyok, imádom a könyvek illatát, tapintását és ezt szerettem volna átadni nekik is.

Kezünkbe akadt a Kossuth Kiadó Világhíres zeneszerzők sorozata, ami 20 kötetből áll, mindegyik egy adott zeneszerző életútját, jelentősebb műveinek leírását, a kor jellemzőit tartalmazza, plusz egy cd-t. 

A takarítás, pakolás egyébként is zenei aláfestés mellett zajlott, most Vivaldira esett a választásunk. Amíg Lili befejezte a szobáját, én a fürdőszobát takarítottam; mikor végeztem, leültem Lili ágyára, ő nekem háttal, a mindenféle kincsekkel telipakolt íróasztalnál ült és valami újságot nézegetett, észre sem vette, hogy bementem... néztem a már vállig érő haját, a keskeny kis hátát, ami már annyira csajos!, hallgattam a zenét és valami végtelen, békés boldogságot éreztem, és hálát, hogy mindezt megélhetem!! 

Kicsit később belelapoztam a Vivaldis könyvbe és a következőt olvastam, alig hittem a szememnek! " F-moll hegedűverseny, No 4 - A tél (...) A második tétel Largo, és Vivaldi Az eső címet adta neki. A dallamok egy téli délutánt keltenek életre, amikor a kályha melegénél rendbe szedjük a házat. Eközben eső áztatja a kinti világot, amit a hegedű ihletett dallama mutat be. A szólóhegedű érdekes összhatást kelt a vonósok folytonos pizzicatójával ("pengetve")."

Mintha Vivaldi a mai napunkat írta volna le abban az alig több, mint két percben...