Nnna, nézzük a mai napot! Illetve kezdjük az éjszakával: hosszú pizsama, vastag köntös és két darab paplan alatt töltöttem, ezek mehettek is mind a mosásba, mert csatakosra izzadtam magam reggelre. Ma már sokkal jobban is vagyok, nem lázasodtam be estére sem, viszont a környékbeli kutyák ugatása elbújhat az enyém mögött!!!
Mivel már reggel majd kiszakadt a mellkasom köhögésnél, gondoltam, elmegyek az ügyeletre, mivel az ilyen nyavalyák nekem gyakran mennek a tüdőmre, gondoltam, előzzük meg a tüdőgyuszit. Egész jól voltam délelőtt, úgyhogy először az Újpesti Rendőrkapitányságra ugrottunk be a táskámért, tök jó volt viszontlátni :-) a pénzen kívül minden megvan, még a kiégett villanykörte is; a Labellom hiányzik még belőle, gondolom az a nagy sietségben kieshetett a kis zsebből... Ja, és a LEI nem volt benne :-D Sajnos az úr, aki megtalálta és bevitte személyesen a Rendőrségre nem járult hozzá az adatai kiadásához, így nem tudom neki megköszönni személyesen, mindenesetre nagyon jó érzés, hogy vannak még ilyen emberek, mondjuk hasonló esetben én is ezt tenném....
Ügyelet. Igen morcos és kevéssé empatikus, kicsit sem kommunikatív ügyeletes orvos, nála jobban már csak az asszisztensére illettek ezek a jelzők (amit legjobban egy 5 betűs, b-vel kezdődő és ó-ra végződő szóval tudnék érzékletesebben leírni, na de az mégsem illik :-P ). Persze első kérés a TAJ-kártya és a személyi illetve lakcímkártya volt, igen büszkén nyújtottam át őket, hogy nekem vannak ám ilyenek!!! :-D Miután elmondtam a tüneteimet, a doktor meghallgatta a tüdőmet, egy szót sem szólt, belenézett a torkomba, reakció ugyanaz, majd leült kitölteni a papírokat, továbbra is néma csendben. Mikor végzett annyit mondott, hogy vírusfertőzés. Pont. Pár másodperc hallgatás után csak megkérdeztem, hogy mégis, mit ajánl? Köptető, C-vitamin, lázcsillapítás. Megköszöntem, elköszöntem, hazajöttünk és folytatom az önhatalmúlag elkezdett terápiát.
Ma ismét rakletteztünk, aztán pihi, majd végre elmosogattam, a gyerekek megcsinálták a leckéjüket. Persze ez nem volt zökkenőmentes, ahogy úgy általában a mai napjuk sem: valami front lehetett, mert reggel óta marták egymást mindig valami miatt, én meg próbáltam nem tudomást venni a helyzetről. Amikor valamelyik panasszal élt a másikkal szemben, mondtam nekik, hogy oldják meg és igyekeztem felidézni Vekerdy Tamás szavait, aki azt vallja, hogy a gyerekek konfliktusaiba addig nem kell beavatkozni, amíg vér nem folyik ;-) Végül mindketten épen mentek aludni, én meg arra gondoltam, hogy milyen szerencse, hogy tegnap, amikor végigagonizáltam a napot, tündibündik voltak :-)
A mai nap pozitívuma: úgy tűnik, az influenza elleni harcban én állok nyerésre, túl vagyok a nehezén. Amit sajnálok, hogy ezen a hétvégén kellett volna lefutni a szintfelmérőt, ami a Vivicittára felkészítő 10 hetes, hétfőn kezdetét vevő program első lépése. Ez sajna nem ment és kis esélyt látok rá, hogy a jelenlegi köhögésem mellett kedden el tudjam kezdeni a felkészülést, de talán nem annyira katasztrófa, ha csúszok pár napot.
Ha valakinek van kedve csatlakozni, holnap éjfélig még megteheti, utána zárják a jelentkezést! Itt nézhettek utána, gyertek minél többen, hajrá!!!!
http://dagadtkocsog.hu/vivicitta-kuldetes-a-tesztfutas/
Most valahogy nem sikerül a linket rendesen beillesztenem, de másoljátok be a keresőbe és érdemes elolvasni, honnan indult a srác! ;-) Van némi pozitív üzenete!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.